LMBT művészet - Gay, Lesbian, Bisexual and Transgeneder art

101

Ez a 101. bejegyzésem.

Nem látom értelmét, hogy folytassam

az LMBT művészetben

folytatott kalandozásaimat.

Ezt most lezárom és talán valami

mást kezdek el.

2011. ápr. 4. 11:20 | 1 komment

írta: westart

Penis Art

2011. ápr. 4. 11:15 | még nincsenek kommentek
Címkék: art, gay, LGBT, LMBT, meleg, művészet, pénisz
írta: westart

Stella Im Hultberg

2011. febr. 21. 9:52 | még nincsenek kommentek
Címkék: art, Hultberg, Im, lesbian, LGBT, LMBT, művészet, Stella
írta: westart

Nem kis feltűnést és megdöbbenést okozott Nan Goldin a nyolcvanas évek elején, amikor első alkalommal mutatta be azt a dia projektet, amely a Ballada a szexuális függőségről címen a műveinek alapját jelentette. A művésznő, az egyik legkülönlegesebb dokumentalista fotózás irányvonal alkotója. Csodás az állhatatosság és kitartás, amellyel láthatóvá teszi saját és barátai körülötte zajló életének intim és meghitt pillanatait. Ráadásul egy olyan közösség részeseként tehette ezt, amelynek tagjai megjelenítették a kor társadalmi változásainak és konfliktusainak lényegi mozzanatait: a saját szexualitásuk megélését, a társadalmi nemi erkölcs által az egyénre rótt terhek elviselését (vagy az ez alól való szabadulás igényét), a szexuális függőséget, az erőszakot, valamint a társadalmi elvárásoknak való örökös megfelelés kényszerének felszabadító, de nem veszélytelen elvetését és ily módon nemcsak a másság, de az ön-azonosság felvállalásának nehézségeit is. Nem az érdekli, hogy a kép hogyan sikerül. Előveszi a gépét és lefotózza, megörökíti a pillanatot. Nem számit, hogy homályos vagy bemozdult lesz, a lényeg megmarkolása a fontos. Naplót ír képekkel, aztán azokat balladákba rendezi. Szégyentelenül és őszintén. Nem sokan vannak, akik reklámozzák, hogy ilyen nehéz és szomorú körülmények közt is keresik a kéjt, a boldogságot, a szerelmet. A létfenntartáson túli dolgokat. A drog, a függőség minden szinten látható: az „anyagtól”, a szerelmünktől, a szextől. Számomra az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor két férfi igaz és odaadó szerelmét örökítette meg. A sorozat kezdetén két helyes pasi látható vidáman, ahogy mint boldog szerelmesek, néznek ránk. A végén az egyikük a korházban haldoklik, elsorvadva fekszik, mellette kitartó szerelme, aki egészséges. A szemében gyász, de még mindig ott van a szerelem. Sokan nem mernék megzavarni ezt a tragikus pillanatot. Goldin segítségével ott lehetünk és láthatjuk, hogy van igaz szerelem és teljesen mindegy, hogy éppen melegek vannak a fotón. Vagy lehet hogy mégse mindegy? Rengeteg minden eszünkbe juthat közben. Fontosnak tartotta azt a szépséget, amelyet travi barátai teremtettek meg, az elmaradott és bigott társadalom betegesen szűk határait átlépve. Sosem tekintette őket női ruhába bújt férfiaknak, és a velük való azonosulás vágyától hajtva, magát is egyre inkább egyfajta harmadik nemként határozta meg. Goldin kiáll a szexuális függetlenség mellett, a megbélyegzés és a kirekesztés ellen harcol. Nem riad vissza a határozott állásfoglalástól és a nyilvánvaló társadalmi szerepvállalástól, így nemcsak művészként hozott létre maradandót, de példaként szolgálhat mindazoknak, akik még tartják valamire az őszinte kifejező erőt, ami egy-egy fényképből sugározhat