Kunsthalle - Warhol, Basquiat, Haring
Igaz, hogy a kiállítás nem konkrétan a homoszexualitással foglalkozik, de Warhol, Basquiat és Haring neve édesen cseng a meleg képzőművészet iránt érdeklődő nagyközönség számára. Érdemes elmenni a Bécsi Kunsthalle-ba, ahol a június 25. és október 10. között megrendezésre kerülő nagy nyári kiállítás a „Street and Studio. Basquiattól Séripopig" címet kapta. A kiállítás az egyesült államokbeli festő és graffitiművész, Jean-Michel Basquiat (1960-1988) műveire összpontosít. A 2. teremben helyet kapó kiállításon Keith Haringgel közös munkái láthatók, továbbá a kiállítás részét képezik Andy Warhol alkotásai is. Ezen kívül itt van még a május 28. és szeptember 19. között látható „Keith Haring 1978 - 1982" című monotematikus kiállítás. A bemutató a művész mozgalmas és kísérletező korai éveivel foglalkozik, amelyeket erősen befolyásolt a graffiti. A hangsúlyt Haring papírmunkáira fektetik, amelyek között rajzok, szórólapok, plakátok, fotók, metró rajzok, valamint az 1990-ben elhunyt művész munkáinak keletkezését bemutató video dokumentációk szerepelnek.
Címkék: Andy, Basquiat, Bécs, Haring, Jean Michel, Keith, kiállítás, Kunsthalle, LGBT, LMBT, meleg, művészet, Warhol
írta: westart
Andy Warhol
Elgondolkodtató, hogy ma Magyarországon nem ismerek egyetlen meleg képzőművészt sem. Néhány leszbikus művésznő akad, de az hogy a múltban sem lelni senkit, az rémisztő, mert biztos vannak/voltak, csak a mai napig titkolni kell. Az irodalomban már megtörtént néhány comming out, de a képzőművészetben ez még várat magára. Sivár a magyar meleg-kultúra? Vagy én vagyok ennyire tájékozatlan? Ismerek képeket, amik a melegekről szólnak, de azt heterók csinálták (és gondolom, kínosan bizonygatták heteroszexualitásukat a társadalom sandán néző egyedei felé…).
Annyira belelendültem a pop-artba, hogy most Andy Warholra kell irányítanom a becses figyelmet. A pop-art ősatyáról számos információ, könyv jelent meg, nem is akarok életrajzi részletekkel bajlódni. A képei is ismertek, ikonszerűek lettek. Minden tisztességes, modern művészetekkel foglalkozó múzeum bevásárol egy Warhol szitanyomatot. Régebben nekem is ő volt a nagymester, imádtam, de az utóbbi években besokalltam tőle. Már minden csapból ő folyt, pontosabban az a 20-30 képe. Aztán az utóbbi időben beleszerettem a polaroid portréiba. Az ismert személyek valahogy megnyíltak előtte és valamiért nagyon őszintének érzem a tekintetüket. A másik polaroid csoport saját magáról ad képet: önarcképek sokasága. Kedvenceim a transzvesztitás (drag queen) képei, mert nagyon mókásak és bátrak. Vicces, mert olyan, mint amikor a kíváncsi gyermek kipróbálja otthon az anyukája sminkkészletét. Magasztos, mert ennél nyíltabban (és nem a pornográfia eszközeivel élve) nem lehet a másságot vállalni, illetve a „beszűkült gondolkodásnak a nemiségről” korlátainak döntögetése.
