LMBT művészet - Gay, Lesbian, Bisexual and Transgeneder art - tabuk nélkül!

Blogod leírása

Keresés

Régi bejegyzések

• Jelen
• 2011. április
• 2011. február
• 2010. december
• 2010. október
• 2010. szeptember
• 2010. július
• 2010. június
• 2010. május
• 2010. április
• 2010. március
• Az összes »

Utolsó kommentek

• 101, monogon: :( »

• Ana Dumitrescu, westart: Sajnos sem cseh, sem romániai LMBT embereket nem ismerek, és... »

• Ana Dumitrescu, Dr Vékony Károly: Szerintem: ami a "másság" toleranciáját és elfogadását illeti a román... »

• Baci Rubati, westart: A társadalom erkölcseit tolerálom, bár az erkölcsről: két ember, amikor... »

• Baci Rubati, took: Ez a baj!Nem erősödne a homofóbia,ha a buzik tolerálnák a... »

Linkek

• bearcub
• gaytalk
• kapitány
• iguazu
• matin
• gus
• latens
• woof
• 979
• leq
• redblek
• confessor
• sviktor
• maxen
• meleglelés
• hobbi hilda
• emoochaplin
• 24/7
• melegkultúra
• nudarte
• gaybears
• homodesiribus
• gayfeed
• mk

Penis Art

Stella Im Hultberg

Nan Goldin

Nem kis feltűnést és megdöbbenést okozott Nan Goldin a nyolcvanas évek elején, amikor első alkalommal mutatta be azt a dia projektet, amely a Ballada a szexuális függőségről címen a műveinek alapját jelentette. A művésznő, az egyik legkülönlegesebb dokumentalista fotózás irányvonal alkotója. Csodás az állhatatosság és kitartás, amellyel láthatóvá teszi saját és barátai körülötte zajló életének intim és meghitt pillanatait. Ráadásul egy olyan közösség részeseként tehette ezt, amelynek tagjai megjelenítették a kor társadalmi változásainak és konfliktusainak lényegi mozzanatait: a saját szexualitásuk megélését, a társadalmi nemi erkölcs által az egyénre rótt terhek elviselését (vagy az ez alól való szabadulás igényét), a szexuális függőséget, az erőszakot, valamint a társadalmi elvárásoknak való örökös megfelelés kényszerének felszabadító, de nem veszélytelen elvetését és ily módon nemcsak a másság, de az ön-azonosság felvállalásának nehézségeit is. Nem az érdekli, hogy a kép hogyan sikerül. Előveszi a gépét és lefotózza, megörökíti a pillanatot. Nem számit, hogy homályos vagy bemozdult lesz, a lényeg megmarkolása a fontos. Naplót ír képekkel, aztán azokat balladákba rendezi. Szégyentelenül és őszintén. Nem sokan vannak, akik reklámozzák, hogy ilyen nehéz és szomorú körülmények közt is keresik a kéjt, a boldogságot, a szerelmet. A létfenntartáson túli dolgokat. A drog, a függőség minden szinten látható: az „anyagtól”, a szerelmünktől, a szextől. Számomra az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor két férfi igaz és odaadó szerelmét örökítette meg. A sorozat kezdetén két helyes pasi látható vidáman, ahogy mint boldog szerelmesek, néznek ránk. A végén az egyikük a korházban haldoklik, elsorvadva fekszik, mellette kitartó szerelme, aki egészséges. A szemében gyász, de még mindig ott van a szerelem. Sokan nem mernék megzavarni ezt a tragikus pillanatot. Goldin segítségével ott lehetünk és láthatjuk, hogy van igaz szerelem és teljesen mindegy, hogy éppen melegek vannak a fotón. Vagy lehet hogy mégse mindegy? Rengeteg minden eszünkbe juthat közben. Fontosnak tartotta azt a szépséget, amelyet travi barátai teremtettek meg, az elmaradott és bigott társadalom betegesen szűk határait átlépve. Sosem tekintette őket női ruhába bújt férfiaknak, és a velük való azonosulás vágyától hajtva, magát is egyre inkább egyfajta harmadik nemként határozta meg. Goldin kiáll a szexuális függetlenség mellett, a megbélyegzés és a kirekesztés ellen harcol. Nem riad vissza a határozott állásfoglalástól és a nyilvánvaló társadalmi szerepvállalástól, így nemcsak művészként hozott létre maradandót, de példaként szolgálhat mindazoknak, akik még tartják valamire az őszinte kifejező erőt, ami egy-egy fényképből sugározhat

Darren Engleman

Göbölyös Luca

Moises Quesada

Howard Roffman

Kunsthalle - Warhol, Basquiat, Haring

Igaz, hogy a kiállítás nem konkrétan a homoszexualitással foglalkozik, de Warhol, Basquiat és Haring neve édesen cseng a meleg képzőművészet iránt érdeklődő nagyközönség számára. Érdemes elmenni a Bécsi Kunsthalle-ba, ahol a június 25. és október 10. között megrendezésre kerülő nagy nyári kiállítás a „Street and Studio. Basquiattól Séripopig" címet kapta. A kiállítás az egyesült államokbeli festő és graffitiművész, Jean-Michel Basquiat (1960-1988) műveire összpontosít. A 2. teremben helyet kapó kiállításon Keith Haringgel közös munkái láthatók, továbbá  a kiállítás részét képezik Andy Warhol  alkotásai is. Ezen kívül itt van még a május 28. és szeptember 19. között látható  „Keith Haring 1978 - 1982" című monotematikus kiállítás. A bemutató a művész mozgalmas és kísérletező korai éveivel foglalkozik, amelyeket erősen befolyásolt a graffiti. A hangsúlyt Haring papírmunkáira fektetik, amelyek között rajzok, szórólapok, plakátok, fotók, metró rajzok, valamint az 1990-ben elhunyt művész munkáinak keletkezését bemutató video dokumentációk szerepelnek.

Ars Homoerotica - Menjetek Varsóba!

Varsóban Ars Homoerotica címen kiállítás nyílt. A tárlat célja, hogy bemutassa a művészettörténetben megjelenő homoerotikát, különös tekintettel az antik, és Kelet-közép Európa kortárs művészetére. A varsói kiállítás elég komoly: 250 művel, és mások mellett, olyan művészekkel jelentkezik, mint Nan Goldin, Wilhelm von Gloeden, a Blue Noses, Katarzyna Kozyra, David Cerny, Anna Daucikova, , Catherine Opie, vagy S and P Stanikas Litvániából. Magyarországot képviseli a tárlaton Dallos Ádám, El Kazovszkij és Szabó Benke Róbert.

Piotr Piotrowski, a múzeum igazgatója úgy véli, hogy a kiállítás megtartása – a tiltakozások ellenére – fontos; megfelelő vitaindító lehet a homoszexuálisok megítélése felé ebben a többségében konzervatív és katolikus országban Konzervatív csoportok régóta támadják az ötletet, ennek ellenére Bogdan Zdrojewski kulturális miniszter is megvédte a projektet a kiállítás kapcsán támadt képviselőházi vitában.

A kiállítás szervezői, jelentős számú nemzetközi érdeklődőt várnak, már csak azért is, mert 2010 nyarán, London, Madrid és Stockholm után Varsóban rendezik meg Európa legnagyobb meleg fesztiválját, az Europride-ot.

A tárlat megtekinthető a Varsói Nemzeti Múzeumban 2010. június 11-től szeptember 5-ig.

Ami bosszantó, hogy nálunk esélyt se látok arra, hogy ilyen kiállítás legyen nálunk, és hogy ilyen tökös kulturális miniszterünk, vagy múzeumdirektorjaink legyenek…

Szépség = Homoszexualitás?

"A szépség legnemesebb változata nem egyszerre tépi szét az embert, nem erőszakosan rohanja meg (az ilyen enyhe undort kelt), hanem az, amely lassan, majdnem észrevétlenül itatja át az embert, aki majdnem észrevétlenül hordozza magában, aztán egyszer álmában megint találkozik vele, végül pedig – miután hosszú ideig szerényen húzódott meg szívében – teljesen birtokába veszi az embert, szemét könnyekkel fátyolozza be, szívét vággyal töltve meg. Mire vágyunk a szépség megpillantása nyomán? Hogy szépek legyünk mi magunk is: úgy érezzük, nagy boldogság jár ezzel."

Ez az idézet Nietzsche: Emberi – túlságosan emberi című írásából származik. De mi van akkor, ha a szövegben lecserélem a szépség szót a másságra?

A másság legnemesebb változata nem egyszerre tépi szét az embert, nem erőszakosan rohanja meg (az ilyen enyhe undort kelt), hanem az, amely lassan, majdnem észrevétlenül itatja át az embert, aki majdnem észrevétlenül hordozza magában, aztán egyszer álmában megint találkozik vele, végül pedig – miután hosszú ideig szerényen húzódott meg szívében – teljesen birtokába veszi az embert, szemét könnyekkel fátyolozza be, szívét vággyal töltve meg. Mire vágyunk a másság megpillantása nyomán? Hogy mások legyünk mi magunk is: úgy érezzük, nagy boldogság jár ezzel.

 

 

Ana Dumitrescu

Néhány kép egy romániai fotóstól, aki esszékben foglalja össze a melegek hétköznapjait, ünnepeit, egy travi utcai pózolásait vagy akár a Bukaresti melegfelvonulást. Nem tudom milyen lehet a keleti szomszédunknál az LMBT élet, de van valami pozitív energia a képekben.

Kevin Jurva

Ruben Esparza

Claudio Bindella 02

Claudio Bindella 01

 

 

 

Craig Scott

Chris Knight

Dylan Ricci

Farsang

A Farsang ideje az, amikor minden zavarbaejtő magyarázat nélkül, megjelenhetünk az ellenkező nem ruhájába öltözve. Ezért most jöjjön egy csokor travi, crossdresser kép...

p239 - új képek

 

Matthias Herrmann

Az önkielégítés egyidős az emberiséggel. Csábító és ellenállhatatlan. A lényeg saját kezünkbe vétele - a klasszikus értelemben magányos műfaj. A heteró társadalmi bigottság elítéli az önkielégítés gyakorlatát, mert annak nem a szaporodás a célja. Egy meleg férfi önkielégítése megkétszerezi ezt a „bűnt”. Viszont ennek hatására sokkal hétköznapibbá teszi a homoszexuálisok körében az erotikus cselekményt.

Matthias Herrman minden tiltás ellenére kiáll a tabuk ellen. Nemcsak azzal, hogy nyílttá teszi a saját élményét, hanem hogy provokatív játékot csinál belőle. Nyugalom látszatát keltő képei, amik akár különböző szállodai szobákban készültek vagy egy amatőr studióban, megbotránkoztató tartalmat hordoznak. Mert a művész HIV+. Bizonyára sokakat megrémít, hogy az a szoba, ahol megszállhatnak, előtte egy AIDS-es homoszexuális férfi spriccelte össze a spermájával. A feszültséget megfűszerezi egy csipetnyi humorral vagy öniróniával. Az intim pillanat meglesését, a kukkolás érzetét elveszi a nézőtől, azáltal, hogy az általa beállított fényképezőgépbe néz,  a művész önmagát örökíti meg a performansz közben.

A testét őszintén használja, nem tart semmi szégyellnivalót benne. Az intimitást igénylő szexuális sokszínűségét bátran megosztja velünk, legyen az önkielégítés, női ruhába bújás, fetisizmus. Nincs titka és ez az őszinteség sokakat sokkol. Herrmannál nincs helye a mellébeszélésnek, és ez jó ellenpélda arra, amikor azt mondjuk, hogy a művészet hazug. Ezt az állítást még jobban aláhúzza az általában tudatos, de néha spontán beillesztett szövegekkel, üzenetekkel, képekkel.

Johan Ekkel

Taner Ceylan

Douglas Simonson

Audrey Kawasaki

Daniel Nassoy

Irit Rabinowits

Brian Biedul

Xenia Hausner

Louis Caballero Holguin

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja

copyright infó | design: Beau de Noir, freeblog sablonosítás Amby