Szépség = Homoszexualitás?
"A szépség legnemesebb változata nem egyszerre tépi szét az embert, nem erőszakosan rohanja meg (az ilyen enyhe undort kelt), hanem az, amely lassan, majdnem észrevétlenül itatja át az embert, aki majdnem észrevétlenül hordozza magában, aztán egyszer álmában megint találkozik vele, végül pedig – miután hosszú ideig szerényen húzódott meg szívében – teljesen birtokába veszi az embert, szemét könnyekkel fátyolozza be, szívét vággyal töltve meg. Mire vágyunk a szépség megpillantása nyomán? Hogy szépek legyünk mi magunk is: úgy érezzük, nagy boldogság jár ezzel."
Ez az idézet Nietzsche: Emberi – túlságosan emberi című írásából származik. De mi van akkor, ha a szövegben lecserélem a szépség szót a másságra?
A másság legnemesebb változata nem egyszerre tépi szét az embert, nem erőszakosan rohanja meg (az ilyen enyhe undort kelt), hanem az, amely lassan, majdnem észrevétlenül itatja át az embert, aki majdnem észrevétlenül hordozza magában, aztán egyszer álmában megint találkozik vele, végül pedig – miután hosszú ideig szerényen húzódott meg szívében – teljesen birtokába veszi az embert, szemét könnyekkel fátyolozza be, szívét vággyal töltve meg. Mire vágyunk a másság megpillantása nyomán? Hogy mások legyünk mi magunk is: úgy érezzük, nagy boldogság jár ezzel.