Robert Mapplethorpe
Mikor Robert Mapplethorpe képeivel először találkoztam, vegyes érzelmeim voltak. Meghökkenés, ámulat, kíváncsiság? Egy biztos, elérte a hatást, mert egyből kutatni kezdtem, hol olvashatok róla vagy nézhetek képeket tőle. Mapplethorpe az amerikai szado-mazo kultúra egyik első és forradalmi bemutatója, úttörő harcosa volt. Semmi esetre sem akarok véleményt alkotni erről a rejtett szexuális életről, ezt rátok bízom. Az első képek az albumban, amik elém kerültek, azok a hatalmas nagy kukik voltak, azután a S/M-ek, aktok (női, férfi, meleg, hetero vegyesen) és végül csodálatos csendéletek. Egy eddig rejtett világ tárult fel előttem. Na nem az, hogy meleg pasik szeretkeznek, hanem, hogy ennyire nyíltan és őszintén megmutatják ezt a zárt és nagyon intim S/M közösséget. Legfőbb erényei közt mondhatnám, hogy látszik a képeken, hogy a fotós elnyerte a bizalmukat és megnyíltak neki. A társadalomábrázoló témán kívül ezek esztétikai hatással is bírnak.
Mapplethorpe meleg volt, ez meg is látszik a képeken, a női aktok nagy részéből hiányzik az erő, ahogy ő fogalmazott: a varázslat. Életében rengeteg támadás érte, de a homofób vagy prűd kritika is elismerte, hogy a csendéletei csodálatosak. Pedig elismerte, hogy a virágokra is úgy tekint, mintha péniszek lennének.
Nem akarom nagyon elnyújtani a szöveges részt, akit érdekel a művész, annak ajánlani tudom: Arthur C. Danto – Borotvaélen című könyvét, ami a művészről és a képek értelmezéséről szól. Én azonnal megvettem a megjelenésekor, és sokat segített, hogy megértsem a világot, az embereket.
Végezetül: nemrég volt a Test és Lélek fotókiállítás, ami csalódás volt számomra Mapplethorpe terén (ami azt illeti, másban is, pl. sok női akt – kevés, nagyon kevés meztelen férfi test…), mert sikerült a visszafogott képeit kirakni. Többet vártam a kiállítóktól…
