LMBT művészet - Gay, Lesbian, Bisexual and Transgeneder art - tabuk nélkül!

Blogod leírása

Keresés

Régi bejegyzések

• Jelen
• 2011. április
• 2011. február
• 2010. december
• 2010. október
• 2010. szeptember
• 2010. július
• 2010. június
• 2010. május
• 2010. április
• 2010. március
• Az összes »

Utolsó kommentek

• 101, monogon: :( »

• Ana Dumitrescu, westart: Sajnos sem cseh, sem romániai LMBT embereket nem ismerek, és... »

• Ana Dumitrescu, Dr Vékony Károly: Szerintem: ami a "másság" toleranciáját és elfogadását illeti a román... »

• Baci Rubati, westart: A társadalom erkölcseit tolerálom, bár az erkölcsről: két ember, amikor... »

• Baci Rubati, took: Ez a baj!Nem erősödne a homofóbia,ha a buzik tolerálnák a... »

Linkek

• bearcub
• gaytalk
• kapitány
• iguazu
• matin
• gus
• latens
• woof
• 979
• leq
• redblek
• confessor
• sviktor
• maxen
• meleglelés
• hobbi hilda
• emoochaplin
• 24/7
• melegkultúra
• nudarte
• gaybears
• homodesiribus
• gayfeed
• mk

Rick Herold

Ryan Martin

Andrew Potter

Roland Schwarz

Nebojsa Zdravkovic

Melisa Steckbauer

Herb Ritts

gay kiss

08:02

Martin Ireland

Ireland nem kicsit rá van kattanva a vízisportokra, uszodákra. Az akvarelljein (amik első ránézésre olajszerűnek tűnnek) főleg pancsoló pasikat találunk, nem véletlen. A fürdőkultúra erősen hozzátartozik a meleg férfitársadalomhoz. Persze nagyon diszkréten kezeli a kérdést, mondhatni leragadt a szép férfitest úszás közbeni ábrázolásánál - mintha a partról gyönyörködne bennük. A vízben való bujálkodás megfestése már nem nagyon foglalkoztatja…

SBW

Bálint-nap

Robert Oliver Jones

David Thompson

Szivárvány

A meleg közösség legismertebb és leginkább elterjedt szimbóluma a népszerű szivárványszínű zászló. A szivárvány számos, a nemiséghez és a szexualitáshoz kapcsolódó mítoszban, történetben szerepel a görögöktől kezdve, a törzsi amerikai kultúrákon keresztül egészen az afrikai és sok más egyéb kultúrában. A meleg közösség először 1978-ban kezdte használni -- akkor még az eredeti nyolc színnel. A hippimozgalomtól és a feketék jogaiért küzdő csoportoktól átvéve a színek szimbolikáját San Franciscóban jelent meg először a zászló, a Meleg és Leszbikus Felszabadítási Nap felvonulásán.

A zászlót Gilbert Baker tervezte, abból a célból, hogy legyen a meleg közösségnek egy olyan szimbóluma, amelyet az év minden napján használhatnak. Harminc önkéntes segítségével a felvonulásra elkészült a zászló prototípusa. A nyolc, kézzel festett és varrott sáv a társadalom egy-egy komponensét reprezentálta. A színek jelentése: rózsaszín -- nemiség; vörös -- élet; narancssárga -- gyógyítás; sárga -- napfény; zöld -- természet; türkiz -- művészet; indigókék -- harmónia; ibolya -- lelkiség. Egy évvel később Baker megkereste a San Franciscó-i Paramount zászlótársaságot, hogy az 1979-es felvonulásra készítsenek nagy mennyiségben zászlókat. Technikai korlátok miatt a rózsaszínt és a türkizt elhagyták, az indigót pedig királykékkel helyettesítették. Így kapjuk meg a 3 alapszínt (Vörös, Sárga, Kék) a 3 mellékszínnel társítva (Narancssárga, Zöld, Ibolya). Ezt követően terjedt el San Franciscóból más városokba és a világ valamennyi tájára. Később a Zászlókészítők Nemzetközi Kongresszusa is elismerte a zászlót.

Az LMBT alkotásokon látható szivárványok egyértelmű meleg szimbólumok, de a világon mindenütt a vidámságot jelentik, így bármilyen kontextusban megjelenhetnek.

 

Mike Stead

Pénisz

A homoszexuális erotikus töltetű képeken legnagyobb arányban a pénisz látható. Sokszor csak az… Semmi probléma nincs ezzel, csak ha összehasonlítom a leszbikus művekkel (és most nem a heteróknak szánt pornóképekre gondolok), akkor náluk sokkal kisebb a punci mutogatás aránya.

Már serdülőkorban felvetődik a kérdés a tornaöltözőben: kinek a legnagyobb a farka az osztályban? Ezzel a kérdéssel gyakran szembesülünk a társkereső oldalakon is, sokak számára lényegi szempont az XXL méret. Nem kétséges, a hatalmas dákó büszkeségre és a többség részéről irigységre ad okot. Ami a csajoknál a cici, az nálunk, pasiknál a lábunk közt domborodik. A balett táncosok jól ki is tömik a gatyót, hagy feszítse a lényeg…

A hetero társadalomban a hatalmas méretű pénisz-szobrok a termékenységet akarták szimbolizálni, de a melegeknél ez nem lehet szempont. Sokkal inkább a férfiasság szimbólumának lehet értelmezni a meleg alkotásokon.

Másfelől viszont támadás a prüdéria ellen. Provokálni a társadalmunkat sokféleképpen lehet, ennek egyik módja, ha kihangsúlyozódik a férfi nemi jelleg és a fűszer hozzá, hogy ez egy túlfűtött szexualitásra utaló vizuális élmény.

A téma persze ennél sokkalta bonyolultabb és mélyebb, de most csak ennyit írok.

Egy gondolat

A homo- és biszexualitás gyakori témája volt az erotikus művészeteknek, valószínűleg azért, mert kevés dolog mozgatja meg úgy a fantáziát, mint a tárgyiasított libidó, másrészről provokátorként is igen jól teljesít. De hogy a lázadáson és az álszent és képmutató nemzedékek direkt heccelésén kívül mi volt az a mozgatórugó, ami ilyen pozícióba helyezte a homoerotikát? A válasz igazán egyszerű: a műalkotások befogadásában az ember legalapvetőbb jellemzője az öröm utáni vágyakozás. Hiszen az örömkereső magatartás egyik fő területe éppen a művészet, és ennek jelentésbeli és esztétikai funkciói elválaszthatatlanok az érzékektől, amiknek bizony erotikus vonatkozásai is vannak. Ez az ősi motívum a legrégebbi fallosz szobroktól egészen napjaink szexuális töltetű fotográfiájáig nyomon követhető.

Az LMBT műalkotások az életigenlésnek, a kielégülés utáni vágynak és a tiltott dolgok örömének fura keverékeként ivódott bele a művészetekbe, habár maga a homo- és biszexualitás végtelenül természetes, néha a megjelenési formái igen furcsa dolgokat produkáltak, és ezzel sajnos a mai napig képesek az erkölcsök felborzolására. Mindenesetre a szemellenzős hozzáállás hatalmas hiba, a szex tárgyként és eszközként is a meleg művészet legnépszerűbb témái közé tartozik, ideológiai alapot ad és szemléletváltást hoz a prűd  kordivatba, manapság kitűnő ellenpontja a médiából ránk zúduló silány és csömörkeltő hétköznapi pornográfiának. Mert a lényeg itt is az ábrázolás mikéntjén van, még ha a téma ugyanaz is, a stílus és a szellem felbecsülhetetlen értékeket képvisel, de hogy ezt észrevegyük, ahhoz előbb oda kell nézni.

LMBT street art

Csak képek 01

Képek a reklámvilágból...

 

 

 

 

 

 

 

Robert Mapplethorpe

Mikor Robert Mapplethorpe képeivel először találkoztam, vegyes érzelmeim voltak. Meghökkenés, ámulat, kíváncsiság? Egy biztos, elérte a hatást, mert egyből kutatni kezdtem, hol olvashatok róla vagy nézhetek képeket tőle. Mapplethorpe az amerikai szado-mazo kultúra egyik első és forradalmi bemutatója, úttörő harcosa volt. Semmi esetre sem akarok véleményt alkotni erről a rejtett szexuális életről, ezt rátok bízom. Az első képek az albumban, amik elém kerültek, azok a  hatalmas nagy kukik voltak, azután a S/M-ek, aktok (női, férfi, meleg, hetero vegyesen) és végül csodálatos csendéletek. Egy eddig rejtett világ tárult fel előttem. Na nem az, hogy meleg pasik szeretkeznek, hanem, hogy ennyire nyíltan és őszintén megmutatják ezt a zárt és nagyon intim S/M közösséget. Legfőbb erényei közt mondhatnám, hogy látszik a képeken, hogy a fotós elnyerte a bizalmukat és megnyíltak neki. A társadalomábrázoló témán kívül ezek esztétikai hatással is bírnak.

 Mapplethorpe meleg volt, ez meg is látszik a képeken, a női aktok nagy részéből hiányzik az erő, ahogy ő fogalmazott: a varázslat. Életében rengeteg támadás érte, de a homofób vagy prűd kritika is elismerte, hogy a csendéletei csodálatosak. Pedig elismerte, hogy a virágokra is úgy tekint, mintha péniszek lennének.

Nem akarom nagyon elnyújtani a szöveges részt, akit érdekel a művész, annak ajánlani tudom: Arthur C. Danto – Borotvaélen című könyvét, ami a művészről és a képek értelmezéséről szól. Én azonnal megvettem a megjelenésekor, és sokat segített, hogy megértsem a világot, az embereket.

Végezetül: nemrég volt a Test és Lélek fotókiállítás, ami csalódás volt számomra Mapplethorpe terén (ami azt illeti, másban is, pl. sok női akt – kevés, nagyon kevés meztelen férfi test…), mert sikerült a visszafogott képeit kirakni. Többet vártam a kiállítóktól…

 

Játékos kedvem van

Ma egy játékos szavazást indítok. Két kép, két alkotó – lehet választani, hogy melyikük legyen a következő, akit bemutatok. Esetleg, aki tudja és megírja az alkotók nevét, azok közt jutalmat sorsolunk kiJ

1. kép

2. kép

Michael Kirwan

Michael Kirwan Los Angelesben tevékenykedik. Grafikái főleg melegtémájúak, de akad hetero is. A képregényszerű alakok szenvedélyes és kendőzetlen valójukban kerülnek elénk a legintimebb pillanatokban, mintha egy pornófilm képkockái lennének kihangsúlyozva. Az elnagyolt formái viccessé teszik a képeit, illetve nyugodtan mondhatjuk, hogy groteszkké válnak a papíron. A romantikát ne is keressük a rajzokon, inkább humorral oldott „piszkos” fantáziájú karikatúrákban rejti el az érzelmeit. Egy igazi meleg kámaszutra világába utazhatunk, ahol a lényegi dolgok a lábak közt helyezkednek. A saját megállapítása szerint, ne is várjanak tőle komolyabb dolgokat, ő egy „cock artist”. Igazából, ha belegondolunk, ki az, aki nem firkálgatott baszós-faszos képet valahová? Ő is ezt teszi, csak igényesebben és fantáziadúsabban, mint az átlag. Ízig-vérig pornográf képeiben hétköznapivá teszi az aktust. Néha én is elgondolkodok rajta, hogy ebben mi a művészet, de akkor eszembe jut, hogy Amerikában nagyon nagy kultusza van a Tom of Finland-féle stílusnak. Ami azt illeti, nem ismerek egy pasit sem, aki kirakna egy ilyen stílusú képet, de ez lehet, hogy az én hibám…Ezek a képek azt mutatják, hogy bizony sokszor mennyire zavarba ejtő és meghökkentő, amikor betekintést nyerünk az élet igazi intim és nagyon színes szférájába. Kirwan provokatív rajzai, a maguk módján nagyon is őszinték és szókimondóak.

Gilbert és George

„A művészet közvetett módszer arra, hogy az álomból valóság váljék” – mondta Freud. Ez vonatkozik a művészre is, akinek a szexualitás jelenti kreativitásának egyik legfontosabb mozgatórugóját. A másokat őrületbe kergető konfliktusok a művészetben az alkotásra hatnak ösztönzően. Az esztétikai alkotás a képzelet síkján kinál kielégülést az ösztön erőinek, amelyeket teremtőerővé lényegít át a művész. A művészet megtisztító és üdvözítő szerepével kapcsolatos katarzis itt nyer értelmet igazán: kínszenvedésünkre gyógyírt nyújt a szenvedély…

Gilbert és George:Gilbert Prousch (vagy Proesch) és George Passmore, ismertebb nevükön Gilbert és George a művészek. Majdnem mindig párban dolgoztak. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy vajon a magán életben is egy párt alkotnak, csak annyit, hogy melegek. A testnek, mint médiumnak egyik első megjelenése náluk figyelhető meg. Az első lépéseket a body art felé ők teszik meg. Együttműködésük kezdete és első akciójuk 1967-ben volt. A St. Martin's School of Art-ban voltak iskolatársak, és ott barátkoztak össze. Pop-artos képeiken rajtuk kívül még kedvelt motívum a kaki és a pisi.

 

 

 

 

 

 

Andy Warhol

Elgondolkodtató, hogy ma Magyarországon nem ismerek egyetlen meleg képzőművészt sem. Néhány leszbikus művésznő akad, de az hogy a múltban sem lelni senkit, az rémisztő, mert biztos vannak/voltak, csak a mai napig titkolni kell. Az irodalomban már megtörtént néhány comming out, de a képzőművészetben ez még várat magára. Sivár a magyar meleg-kultúra? Vagy én vagyok ennyire tájékozatlan? Ismerek képeket, amik a melegekről szólnak, de azt heterók csinálták (és gondolom, kínosan bizonygatták heteroszexualitásukat a társadalom sandán néző egyedei felé…).

 

Annyira belelendültem a pop-artba, hogy most Andy Warholra kell irányítanom a becses figyelmet. A pop-art ősatyáról számos információ, könyv jelent meg, nem is akarok életrajzi részletekkel bajlódni. A képei is ismertek, ikonszerűek lettek. Minden tisztességes, modern művészetekkel foglalkozó múzeum bevásárol egy Warhol szitanyomatot. Régebben nekem is ő volt a nagymester, imádtam, de az utóbbi években besokalltam tőle. Már minden csapból ő folyt, pontosabban az a 20-30 képe. Aztán az utóbbi időben beleszerettem a polaroid portréiba. Az ismert személyek valahogy megnyíltak előtte és valamiért nagyon őszintének érzem a tekintetüket. A másik polaroid csoport saját magáról ad képet: önarcképek sokasága. Kedvenceim a transzvesztitás (drag queen) képei, mert nagyon mókásak és bátrak. Vicces, mert olyan, mint amikor a kíváncsi gyermek kipróbálja otthon az anyukája sminkkészletét. Magasztos, mert ennél nyíltabban (és nem a pornográfia eszközeivel élve) nem lehet a másságot vállalni, illetve a „beszűkült gondolkodásnak a nemiségről” korlátainak döntögetése.

 

Keith Haring

A mindössze 31 évesen AIDS-ben elhunyt Keith Haring 2008-ban ünnepelné 50. születésnapját, amelyről számos kiállítással és eseménnyel emlékeznek meg világszerte. A New York-i Keith Haring Alapítvánnyal közösen rendezett kiállítás Magyarországon első ízben ad teljes áttekintést a művész csupán egy évtizedet átölelő, ugyanakkor lenyűgözően gazdag és sokrétű életművéről a budapesti Ludwig Múzeumban, a Művészetek Palotája épületében lévő kiállítás, amit még megnézhettek november 16.-ig.

Haring jellegzetes figuráit, a „sugárzó bébit” vagy a kutyát emberek milliói ismerik. Könnyen azonosítható, a vonalra mint művészi kifejezőeszközre épülő stílusát a New York-i metróban kísérletezte ki, ahol kezdetben üres fekete hirdetőfelületekre rajzolt. Inspirációját többek között a graffiti és hip-hop kultúrából merítette, de ezen kívül számos irányzat és művészi stratégia hatott rá, mint például az absztrakt expresszionizmus, a pop-art és maga Andy Warhol, aki szintén meleg volt.
Bár sokféle anyagra és felületre dolgozott – papírra, vízhatlan ponyvára, sőt hatalmas falfelületekre, autóra vagy akár emberi testre is –, képeit mindig vázlat és javítás nélkül, könnyed kézzel, egyetlen lendülettel készítette el. Szárnyasoltár, mely ezúttal a kiállítás részeként, új összefüggésben látható. Ez az oltár az egyik kedvencem, nagyon is el tudom képzelni a hálószobámban, az ágy felett. Amúgy sokszor elképzelem a műveit a kiállítótermen kívül, az utcán vagy bárhol, pl. egy autón…

Haring számára a művészet elsősorban a kommunikáció egy formáját jelentette. Üzenetét a legszélesebb tömegekhez kívánta eljuttatni, így művészetét nem csak kiállítótermekben vagy múzeumokban, hanem a legváltozatosabb formában és felületeken – köztereken vagy a saját üzletében, a Pop Shopban árusított termékeken át is – terjesztette. Bár eredeti szándéka az volt, hogy művészetét a hétköznapi emberek számára is elérhetővé tegye, képeinek ára halála után 18 évvel csúcsokat dönt a műtárgypiacokon.

Műveiben az amerikai fogyasztói társadalom kritikája keveredik a keresztény ikonográfia, az Európán (vagy földön-) kívüli civilizációk jelképeivel egy sajátos univerzumban, melynek szereplői rajzfilmfigurák, televíziók, számítógépek, a dollár, piramisok és repülő csészealjak, emberek és kutyák, angyalok és szörnyek. Összetett és egyéni szimbólumrendszere segítségével az erőszak és a hatalom, a szerelem és a vágy, a születés, később a betegség és a halál egyetemes érvényű vízióit jeleníti meg. Hagyatékát a New York-i Keith Haring Estate gondozza, amely bevételeit az AIDS elleni küzdelemre és jótékony célokra fordítja.

 

porno pop art

Meglepően tapasztalom, hogy milyen prűd a mai fiatal társadalom. A művészeti iskolában is megdöbbentem, amikor egy XX. Századi alkotó férfiakt képén többen kiakadtak egy pénisz látványán. A szexualitás természetessége a hálószobába van száműzve és erről értelmesen beszélni provokatív cselekedetnek számít. Akkor még nem is beszéltünk a meleg művészetről, ami gyakran pornográf. Teljes elutasítás a részük. Ha egy férfi művész egy meztelen pasiról készít képet, az már nagyon gyanús.

Igazából nem is erről akarok beszélni, csak kesergek egy picit.

 

Ma p239 fedőnevű alkotótól mutizok pár képet. Nem sokat tudni róla, de ha kategorizálni kellene, akkor a pornópop-art kategóriába illene. Tiszta színek és kompozíciók, egyszerűsített formák, kontúrok hangsúlya jellemzi. Korai munkái még a képregények világából merítenek, de aztán áttért a „használati utasítások” képi formáira. Gyakran kerül szöveg is a képre.

PORN*POP POP IS ALL AROUND US. PORNOGRAPHY IS PART OF POP CULTURE. POP IS RADIATION, IT´S THE ENERGY OF EVERYDAY LIFE AND THE SEX OF IT. – írja a honlapján.

Megjelent egy könyve is: DAYDREAM a címe.

kezdet

Olvastam már pár blogot, ami a homoszexualitás és művészet kapcsolatával foglalkozik, de azok főleg filmekkel és könyvekkel foglalkoztak. Megpróbálok egy képzőművészet és a melegek közti kapcsolatokkal foglalkozó oldalt kreálni, majd meglátjuk milyen sikerrel. A téma nagyon izgalmas és sokrétű, ezért nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Talán először tisztázni kéne, hogy mi az a homoszex művészet? Bár inkább az szerencsésebb, ha LMBT művészetről beszélek inkább? Lehet ez olyan, hogy hetero művész alkot melegekről műalkotást, vagy a művész a meleg (és korántsem biztos, hogy ez az alkotásokon látszik)...

Ezt például nem egy leszbikus csinálta...

Keith meleg volt, de ezen a képen nem látszik...

 

Ez viszont elég egyértelmű...

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja

copyright infó | design: Beau de Noir, freeblog sablonosítás Amby